Kislányomnak Kislányomnak
Mint egy kis csoda, vagy drága tündérálom,
Apró, pici pöttyből lettél minden a világon.
Növekszel bennem, mint rügy a tavaszi ágon,
Te vagy örömem és csendes boldogságom.
Reményem vagy, rejtélyem, s talányom:
Milyen vagy és milyen leszel, édes kisleányom?
Az én kis csodám
Minden másodpercben, minden pillanatban
Zakatol a szívem, szinte duplán dobban,
Egyszer belül dobol, majd furcsán kívülről,
Aprócska hiánya is majdnem felőröl.
A lélegzetét, szuszogását figyelem,
Százszor szebb, mint bármely öröm vagy szerelem.
Régen még azt hittem, hogy csodák nincsenek,
De itt alszik a mellemen ez a drága kisgyermek.
|